Az irodalom félrevezetése Anita Desai és Amit Chaudhuri
A veterán Anita Desai és a fiatal Amit Chaudhuri művei az egyik legszuggesztívebb - és legnehezebb - kihívást jelentik az irodalom egyik legvonzóbb kihívására: a mestizaje, vagy ha úgy tetszik, egy másik kultúra megírására. . Egy hagyományokkal rendelkező műfaj, ahol vannak - mik még a spanyol nők? Az indiai krónikák, anélkül, hogy tovább menne - arra a pontra, hogy ki tudja, hogy - ahogy Camus gondolta - a idegenség, nagyon tág értelemben nem éppen az irodalom feltétele.
Nyilvánvaló, hogy a mestizaje írása szigorúan politikai módon történik, és különösen azokban a gyarmatosító nyelvekben, amelyeknek sikerült fenntartani presztízsüket, és amelyek a régi birodalomban más nyelvekkel együtt léteznek, mint kulturális nyelv. Manapság ez franciát, és természetesen angolt jelent. Különösen az afrikaiak és az ázsiaiak angoljai, akik olyan gyarmati írókkal kapcsolódva, mint Kipling, a lengyel Conrad vagy az észak-amerikai Pearl Buck, megváltoztatják az angol irodalmat. Vagy legalábbis ezt nem kevés kritikus mondja.
És ezért az első kérdés: Valóban csinálják? És milyen mértékben? Mert ahogyan csábító és még vulgáris is lehet észrevenni a karaktert etnikai és még Salman Rushdie modora is (annyira nyilvánvaló, hogy mesterségesnek tűnik) viszont nem könnyű bármilyen típusú származási tulajdonságot tulajdonítani a japán származású briteknek, Kazuo Ishiguro-nak.
Vagy ha? Nos, számos példa alapján ítélve mind az irodalomban (lásd többek között az orosz Andrei Makine-t), mind a moziban, kiderül, hogy bizonyos származási írók egyik jellemzője Külföldi az a képességük, hogy megértsék a nagyvárosi írást az újonnan érkezők egyedi szenvedélyével, és összeolvadjanak vele, amíg megkülönböztethetetlenné válnak. Ez Conrad esetében lenne, erős lengyel akcentussal beszélve, és a modern angol egyik rögzítőjével.
Lehetőség van olyan írókra is, akik kevés, nem sok, soha nem túl sok sajátossággal járulnak hozzá a birodalom közös pörköltjéhez, és ez az egyetlen módja annak, hogy a metropolisz és különösen a süketségre hajlamos metropolisz felismerje. a más felé, mint általában az angolszász. A brit hadsereg parádéinak hadi turbán katonáinak módján, egymás megértése érdekében, mi történik a mi szakterületünkön Isabel Allendével, Luis Sepúlvedával vagy Laura Esquivel-kel, egyfajta "emészthető mágikus realizmus" szakmunkásokkal ideális az egzotikát kedvelő piacok számára, de nem túlzás. Más szavakkal, mágikus realizmus a fordításhoz.