Ciprus, a világ egy szigeten
A déli napsütésnek kitett és termékeny mediterrán vizek határolják azon a ponton, ahol a nagy civilizációk összefognak, Ciprus gazdag kulturális örökséget őriz az ellentétek kis földjén. Kozmopolita városok, tengerre néző szállodák, hagyományokkal rendelkező falvak, élénk kikötők, pihentető golfpályák és még egy sípálya is. Minden kéznél van Cipruson.
Ha megnézi a Földközi-tenger térképét, a szigetek nyaklánca nyugatról keletre igazítva hogy kezdve a Baleár-szigetekkel és áthaladva Korzikán, Szardínián, Szicílián és Krétán, a harmadik legnagyobb Cipruson ér véget -csaknem tízezer négyzetkilométernyi területen, a régi Mare Nostrum keleti aljába ágyazva. Található 75 kilométerre Törökországtól délre, Szíriától nyugatra 90, Egyiptomtól északra 380 és Görögországtól keletre 800, könnyű levezetni azt az intenzív kulturális örökséget, amelyet az évszázadok során egy ilyen földrészlet rakott le, az Ázsia közötti elkerülhetetlen kereszteződés, Európa és Afrika.
Cipruson, ahol az év nagy részében süt a nap, a mediterrán természet diadalmaskodik, részben még vad, de többnyire háziasított, főleg a szőlő őstermesztése révén. Tól világos tengerparti síkságok a szoknyákig északi lejtőjén Troodos-hegység a sziget nyugati felén uralkodó régi szőlőültetvények szegélyezik a tájat, emlékeztetve arra Ciprus a Földközi-tenger egyik legrégebbi bortermelője. A szigeten borszőlőt szinte hatezer éve termesztenek, még mielőtt a görögök elkezdték ezt csinálni, akiket később a rómaiak utánoztak. A Ciprusi Turisztikai Szervezet megtervezte hét szuggesztív útvonal a ciprusi bor körül. A világ legrégebbi felekezete édes, hasonló az andalúziai Pedro Ximénezünkhöz, akit a Templomok Nagy Parancsnoksága tiszteletére Commandariának neveztek. Nagyon hidegen, aperitifként szolgálják fel, és miséken is használják.
Az olajfa, a szentjánoskenyérfa, a rózsaszínű virágokkal tarkított sziklarózsa, a levendula, a rozmaring, a kakukkfű és a kecskeállomány kiegészíti a ciprusi táj jellegzetes képét. De nem minden kiszámítható ezen a kontrasztokban gazdag kis szigeten. Kevesebb, mint egy óra múlva haladhatunk a partról a Troodos-hegység sípálya. A legmagasabb pont, az Olimposz hegye eléri a kétezer métert; a lejtőit sípályává alakító havazások általában karácsonytól márciusig tartanak.
Ezek a régi hegyek fenyők, ciprusok és cédrusok között rejtőznek csodálatosan megőrzött kis templomok és kolostorok mióta a bizánci festők színes bibliai jelenetekkel rajzolták meg belső falait. Az arabok és mamelukok által gyakorolt parti fenyegetések a Troodókat biztonságos menedékévé tették az ortodox kereszténység számára. Korábban csak a az ásvány kinyerése ezeken a helyeken keresztül. Vannak olyanok is, akik ezt állítják A sziget neve a latin Cuprus szóból származna (réz).
Míg a haladás a parti városokban futott természetes úton, a vidéki lakosság garantálta a régi hagyományok ízét. Fehér vagy kőházaik elaludtak a szőlőszintes teraszok, valamint az alma-, mandula- és cseresznyefák gyümölcsösei között, amelyek sugárzó virágzásukkal várják a tavaszt. Az övé előtt jól megőrzött népi építészet, az élet más ütemben telik el; Még mindig kézzel hímzett, házi bort készítenek, kézműves sajtot készítenek, és kompakt kenyeret sütnek sárgás morzsából és édes ánizs aromából.
A tenger mindig közel van, elképesztően meleg és kristálytiszta vizével. A Strandok, sötét kavicsból vagy könnyű homokból keskeny csíkok díszítik a masszív tengerpartot. Nem hasonlítanak azokhoz, amelyek hajlamosak a túlzsúfoltságra más partokon; szokásos szűkösségük megmenti őket, és emiatt gyakran, szűz sarokként lepik meg újonnan felfedezett. Néhány, ennyire primitív, még mindig biztonságos menedéket jelent a tengeri teknősök fészkelésének, például Larának Akama-félsziget Nemzeti Park. A legismertebbek, tágasabbak és élénkebbek általában a nagyvárosokban találhatók, legtöbbjük nagyon közel van a romokhoz vagy a nagy érdeklődésnek örvendő emlékekhez.