Több elveszett a Fülöp-szigeteken - Daily India Daily India
Nemrégiben a Fülöp-szigetekre tett utazásom miatt többet akartam tudni. Nem kell sokat ásni annak igazolására, hogy a spanyol jelenlét nyoma megmarad: a kasztíliai haldoklik, de több ezer filippínai szóval túléli.
Az utolsó telepek elvesztése Spanyolországot identitásválságba sodorta - 98-as generáció -, amelyből talán még nem tért magához. Ennek ellenére a spanyolországi aranykor a Fülöp-szigeteken nem esett egybe a spanyol uralommal - az oktatást irányító testvérek ellenálltak a nyelv tanításának az "indiánoknak" (ahogy ők bennszülötteknek hívták őket, mivel a filippínók a spanyolok számára fenntartott melléknév voltak), amelyen belül a félsziget magasabb státuszt élvezett, mint a szigetlakók), a függetlenség előtt csak két-három évtizedig. Röviddel azelőtt, a XIX. Század közepén, egy gironai kormányzó, Claveria nevű, arra kényszerítette a filippínóiakat, hogy vezetékneveket fogadjanak el - több ezer spanyol vezetéknévből álló listából - az adminisztráció megkönnyítése érdekében. Ott folytatják, a neveknél jóval nagyobb mértékben, fokozatosan anglizálva. Egyébként a szigeteken négy vagy öt Barcelona nevű város (és egy Barcelona utca, Manila történelmi részén), valamint egy Barceloneta (és egy Cardona, egy Solsona stb.) Található. És ha nincs hegy Montserratból, a Fülöp-szigeteken kettő van.
Az első gyarmati mester uralmi eszköze tehát a másodikkal szembeni ellenállás eszközévé vált. Amikor 1920 körül Blasco Ibáñez író meglátogatta Manilát, hírességként fogadták. Az angol csak az első világháború után kezdett versenyezni. De a második világháború után alig két évtized alatt a kasztíliai már halálosan megsebesült. 1936-ban az Egyesült Államok megígérte, hogy tíz év múlva függetlenséget ad a Fülöp-szigeteknek, és teljesítette is. A Fülöp-szigetek már India előtt is formálisan független volt a Brit Birodalomtól. Természetesen több tucat amerikai katonai támaszpont árán, amely a nép erős elutasításának árnyalatává válna - és a fő oka annak, hogy Washington támogassa Ferdinand Marcos diktátort. A kasztíliai csipkét paradox módon a demokratikus helyreállítás adta. A Corazón Aquino által támogatott 1987-es alkotmánnyal a spanyol beszéd megszűnt a köztisztviselők között, és oktatása kötelezően kötelezővé vált. Természetesen visszakapta az eñe-t, legalábbis a vezetéknevek miatt.
Ma kétféle filippínó beszél spanyolul. Egyrészt néhány száz gazdag Manileño család, legalábbis részben kreol, már nem Intramurosban, Ermitában vagy Malate-ban él, hanem Makati pénzügyi és lakónegyedében található egyes társasházakban. Másrészt több mint félmillió ember Zamboangában, az ország harmadik vagy negyedik városában Manila metropolita mellett, a hatalmas Mindanao szigeten, egy katolikus enklávéban, amelyet "lázadó mórok" vesznek körül, ahogy szokták mondani. Zamboangában szigorúan szólva a spanyol nyelvet nem megfelelően beszélik, hanem egy spanyol kreolt, a barackot. A szókincs szinte egész spanyol, a nyelvtan viszont nem. De a kommunikáció lehetséges, ahogy két zamboangueñosi taxisofőrrel igazoltam, különböző napokon, Cebuban.
Az Egyesült Államokban a filippínóiak gyakran jobban azonosulnak a latinokkal, mint más ázsiaiakkal. Az irónia az, hogy az észak-amerikai erőfeszítések a spanyol Fülöp-szigetekről való eltávolítására figyelemre méltó sikert arattak a Fülöp-szigeteken, de a hispanizáció jelenleg tombol az Egyesült Államokban, mindkettő azon a területen, ahol már évszázadok óta kialakult (Florida, Kalifornia, Arizona), Új-Mexikó és Texas), mint azokon, amelyeket az angolszászok kezdettől fogva gyarmatosítottak. Ha annak idején az Egyesült Államok a spanyolok nemezisének számított a Fülöp-szigeteken, akkor most ez lehet az üdvösségük - természetesen magával Spanyolországgal és általában Latin-Amerika térnyerésével együtt. Bár úgy tűnik, hogy egyes döntések ellentétes irányba mutatnak, például amikor egy-két évvel ezelőtt az EFE ügynökség úgy döntött, hogy ázsiai működési központját Manilából Bangkokba helyezi át.