Az ellenség kritikus állapotának fájdalmas igénye
Ana María Bejarano fordítása
Jose M. Lopez
Az egyik téma, hogy David grossman (Jeruzsálem, 1954) esszéjének egy részében játszik, különösen azokban a szövegekben, amelyek megpróbálnak némi megvilágítást adni a közel-keleti konfliktusról, a népeknek szükségük van ellenséget létrehozni saját identitásuk meghatározásához. De ez a végzetes tendencia, amelyre Grossman szerint bizonyos közösségek elkerülhetetlenül el vannak ítélve, személyesen is érinti az egyes egyéneket, különösen a szerelmes egyént, ahogyan ezt a fikció alapvető munkájában megpróbálja szemléltetni.
A Delirio útregény, és mint minden jó történet, amely egy utazás során játszódik, ez sem lesz más, mint ürügy arra, hogy a szereplőket egy sokkal mélyebb belső utazáson vezesse át. Ebben a fajta elbeszélésben a normális dolog az, hogy azok a srácok, akikkel a történet elején találkoztunk, változásokon mennek keresztül az utazás során, és hogy ha ez befejeződött, miután visszatértek szülőhazájukba, Ithacába, akkor nem ugyanazok ahogy elkezdték. Itt találjuk magunkat egy önmagát behajló, klausztrofóbiás utazás előtt, ahol két szereplő kénytelen néhány órán át megosztani egy éjszaka közlekedő autó belsejét, az utat az egyik felé féltett, a másik számára ismeretlen cél felé.
A vezetőülésben Esti, egy önfeláldozó háziasszony, aki otthonának, gyermekeinek és férjének, Mijanak szentelte magát. Felkérte feleségét, hogy tegye meg azt a szívességet, hogy elvegye bátyját, Shault, aki egy furcsa baleset miatt fogyatékos, és sürgősen, hova nem tudta a lábát. A sógorok viszonya mindig is hideg és gyanakvó volt, mivel soha nem értette férje heves rajongását egy hiú, különc és szeszélyes testvér iránt, ami jól kitűnik ebből a különös kérésből. Az utazás kezdeti percei után azonban Esti rájön, hogy Shaul romlása nemcsak fizikai. Érzelmileg megkínozzák felesége, Eliseva állítólagos hűtlenségével kapcsolatos gyanúja miatt, aki elmondása szerint tíz évig, napi ötvenöt percig osztotta meg életét egy másik férfival, ekkor azt mondja: úszás órán.